Az Integratív Pszichoterápia szakmai irányelvei

A Szakmai Kollégium Pszichoterápia (szakorvosi képesítéssel) Tagozat, Dr. Németh Attila elnök felkérésére frissített dokumentum 2021.április 28.

I.A pszichoterápiás módszer rövid leírása
I./1 Az Integratív pszichoterápia rövid definíciója
Tevékenység: Az integratív pszichoterápia több módszer elméletét és gyakorlatát integrálva képes a hatékony pszichoterápiás intervenció, e hatékonyságot legjobban szolgáló pszichoterápiás kommunikációs stílus és pszichoterápiás közeg, tudatossági szint és fogékonyság megteremtésére. Az ilyen típusú pszichoterápia elméleti keretéül az integratív multimodális tanulási elmélet szolgál, melyben az integrativitás azt jelenti, hogy a szemlélet megkísérli a dinamikus, szimbolikus és viselkedési folyamatok, valamint a módosult tudatállapot lehetőségeinek egyenrangú – az adott tünetek és az egyén sajátosságai szerint alakuló – kezelését. Az integratív multimodális tanulási elméletben a multimodalitás arra vonatkozik, hogy a terápiás beavatkozások minél szélesebb körét tudjuk felhasználni harmonikusan és eredményesen.

I./2 A pszichoterápiás módszer:
I./2./a. Indikációk
F10-19, pszichoaktív szerek használata által okozott mentális és viselkedészavarok
F30-39, Hangulatzavarok, (affektív rendellenességek), szorongásos és viselkedés-zavarok
F40-48 Neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform rendellenességek
F50-59, Viselkedészavar - szindromák (evési zavarok, alvási rendellenességek, szexuális diszfunkciók, gyermekágyhoz társuló mentális és viselkedészavarok)
F60-69 a felnőtt személyiség és viselkedés rendellenességei

I./2./b. Kontraindikációk: lényegében nincs speciális, relatív:
F00-09, organikus és szimptómás mentális zavar,
F70-79, mentális retardáció
F20-29 Szkizofrénia, szkizotípiás és paranoid (téveszmés) rendellenességek bizonyos fázisai, valamint gyógyszerrel nem oldható pszichotikus állapotok

I./3. Ülésgyakoriság és ülésszám: 15-100 ülés, hetente kétszer - kéthetente egyszer.

I./4. Ülések időtartama: alkalmanként egy-másfél óra terápiás ülés.

I./5. Kompetencia/Szakemberigény (képzettség, jártasság): szakorvosi vagy klinikus
szakpszichológusi végzettséggel és pszichoterápiás szakképesítéssel rendelkező integratív pszichoterapeuta.

I./6. Eszközszükséglet: általános pszichoterápia szükséglete

I./7. Járulékos tevékenység: gyógyszeres kezeléssel kombinálható
Online Terápiaként is végezhető, az online terápia szabályai szerint (fontos terápiás lehetőség, ha más nem áll a páciens rendelkezésére)

I./7./a. Módszer- kombináció: relaxáció, imagináció, viselkedés és kognitív terápia.

I./7./b. A terapeuták száma és munkamegosztása: az integratív terapeuta önállóan végzi a munkáját szükség szerint szupervízióval

I./8. Output: a megvalósítható terápiás cél: az aktuális tünet, probléma megszüntetése, elfogadtatása, a
személyiség érettebb működése

II. A pszichoterápiás módszer részletes, tudományos elméleti alapja

II/1.Történeti háttér
Az integratív szemlélet a nemzetközi irodalomban jelentős történelmi múltra tekint vissza.
A pszichoterápiában már meglehetősen korán megjelentek a különböző pszichoterápiás irányzatok szintézisére tett kísérletek. Az egyik legelső még a 30-as évekből származik /French, 1933/, és konkrétan a pszichoanalitikus és a pavlovi nézetrendszer közös nevezőre hozására törekedett. Az 1950-es évektől folyamatosan jól nyomon követhető térnyerése, a különböző, integratív szemléletet valló pszichoterapeuták számának növekedése – elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Európában és Ausztráliában. Dollard és Miller integrációs kísérletei mellett Lazarus pszichoterápiás eklekticizmusra irányuló tudományos munkássága befolyásolta jelentősen a pszichoterápiás szemléleteket. A 60-as évek amerikai pszichoterápiás gyakorlatát már egyre inkább a különböző pszichoterápiás technikák esetre centrált kombinációja jellemezte, míg ugyanakkor mind gyakrabban jelentek meg olyan nézetek, amelyek tagadták, hogy a pszichoterápiás eljárások bármely elméletből egyenesen levezethetőek lennének.
A kritikai megközelítés a pszichoterápiát úgy definiálta, mint a pszichológiai tudomány gyakorlati alkalmazását, amelynek során a terapeuta a speciális esetek szükségleteinek megfelelően keres, illetve teremt közelítésmódot, közeget, beavatkozási pontokat és az ehhez szükséges technikai eljárásokat.
Mindezek az események jelentős befolyással voltak az integratív szemlélet alakulására. Számos olyan pszichoterápiás szervezet született, amelynek legfőbb célkitűzése az egyes szemléletmódok konvergenciájának és integrációjának elősegítése (Society for the Exploration of Psychotherapy Integration, International Academy of Eclectic Psychotherapists stb.). 1988-ban az amerikai állami National Institute of Mental Health által szponzorált szakmai konferencia végkövetkeztetései szerint a különböző pszichoterápiás iskolák legjobb elemeinek integrációját célzó törekvésektől a pszichoterápia hatékonyságának növekedése várható. A 70-es évektől folyamatosan jelentek meg olyan, a szakmai közvéleményt jelentősen befolyásoló munkák, amelyek a különböző pszichoterápiás irányzatok szintézisére törekedtek.
A hazai gyakorlatban is nyomon követhető az a tendencia, hogy az egyes klinikai képek kezelésére speciálisan összeállított programcsomagok születnek, amelyekben sokféle módszer kombinált alkalmazása történik. A különböző kórházi pszichiátriai osztályokon kialakított kezelési modellek kiváló példát nyújtanak erre, legyen szó akár táplálkozási zavarokról, affektív személyiségzavarokról, szorongásos, fóbiás panaszokról vagy játékszenvedélyről. A jövőben – várhatóan – a pszichoterápiás kezelések a diagnózison túlmenően mindinkább a kliens-változókhoz fognak igazodni. A napi gyakorlatban az integratív megközelítés azt jelenti, hogy minden egyes esetben külön mérlegelni szükséges az egyes betegségalakító tényezők arányát, meghatározni a változás szükséges és lehetséges irányát, megkeresni a beavatkozási pontokat, s ezekhez megpróbálni minél szelektívebb terápia-változókat rendelni.

II./2. Elméleti háttér
A z integratív hipnoterapeuta képzés megtanítja egyrészt a módosult tudati állapot létrehozását, felhasználását, általános jellemzőit, amit a „hipnózis”, mint sajátosan módosult tudati állapot fed le;
másrészt pedig az ebben a módosult tudati állapotban használható pszichoterápiás módszereket mint a Katatím Imaginatív Pszichoterápia (KIP), hipnoanalitikus módszerek, elsősorban az Ego-state, NLP, Erickson-i pszichoterápia és hipnobehaviorális technikák.
Módszerek Katatím Imaginatív Pszichoterápia (KIP) (Guided Affective Imagery) relaxációs, imaginatív pszichoterápiás eljárás, melyet az 50–es években Hanscarl Leuner fejlesztett ki és vezetett be a tudományosan megalapozott pszichoterápiás módszerek sorába. Elmélete a pszichoanalízisen, gyakorlata az egyszerű pszicho-fiziológiás ellazuláson (relaxáción) alapul. A KIP a többi szimbólumterápiás, relaxációs és hipnoterápiás módszerhez hasonlóan abból indul ki, hogy a relaxált tudatállapotban elért
élménysík és fantáziavilág a személy tudattalanjának, tudatalatti konfliktusainak, problémáinak szimbolizációja, ezért az előbukkanó imaginációk emocionálisan töltöttek, és egy korábbi, gyakran egészen korai gyerekkori életkornak felelnek meg. A katathym (másképpen: katatím) kifejezés a tudattalan affektustelített, emocionálisan megélt szimbolikus projekcióira vonatkozik. Az imaginatív kifejezés a primer feldolgozás szintjére történő regresszióra, vagyis a terápiás céllal indukált élményvilág képi jellegére utal. Az imaginációk a reflektáló gondolkodástól és akarati impulzusoktól viszonylag szabadon keletkeznek, szimbolikus tartalmuk nem csak kifejezési lehetőséget, hanem elegendő védelmet is jelent, a tudatos ellenállásokat, valamint a tudattalan elhárító, énvédő mechanizmusait ezért hosszútávon nem, vagy csak csekély mértékben aktiválják, s így kiválóan alkalmasak a tudatalatti történések megismerésére, követésére és megváltoztatására. A KIP–ben az imagináció és az imaginációban folyó pszichoterápiás munka alapvető és központi történés, melyet az egész terápiás folyamat során szisztematikusan és célzottan alkalmazunk, és amely a terápiás össz-történésbe ágyazódik. be.
A Neuro-Lingvisztikus Pszichoterápia (NLPt) integratív-kognitív megközelítésű, rendszerelméletű imaginatív pszichoterápiás módszer. Alapját a Neuro-Lingvisztikus Programozás kommunikáció-fejlesztő rendszere adja, helyzetspecifikusan, kifejezetten klinikai pszichoterápiás célokra alkalmazva.
Kialakulása John Grinder és Richard Bandler nevéhez fűződik, akik a hetvenes években a hatékony emberi kommunikáció sajátosságainak vizsgálata során a kor leghatékonyabbnak tartott pszichoterapeutáinak kommunikációját részletesen elemezve próbáltak könnyen, hatékonyan használható, reprodukálható algoritmusokat létrehozni. Elsősorban Milton H. Erickson, Fritz Perls és Virginia Satir munkásságát vizsgálták behatóan.

Az Ego state ("én-állapot") terápia (EST) a hipnoanalízis eszköztárának legfontosabb kelléke.
Elmélete Federn-től ered, de magát a technikát először John és Helen Watkins írta le. Az én-állapotok emlékeztetnek a Gestalt és a Tranzakcióanalízis hasonló struktúráira, használatuk a technika során azonban jelentősen különbözik. Federn felismerte, hogy a személyiség nemcsak egyszerűen az érzékelés, a kogniciók és érzelmek, indulatok összessége, hanem ezek egységeiből, az én állapotokból épül fel.
Felülbírálta Freud libidó koncepcióját és az „object kathexis” és „ego kathexis” kettős energiájával helyettesítette azt. Watkinsék szerint az ego-állapot mindazon viselkedések, érzékelések és élmények összességéből áll, amelyeket néhány általános elv összeköt és elhatárolódik más én-állapotoktól. A kognitíve eltérő én-állapotok és azok, amelyek ellentétes célokkal bírnak, konfliktusba kerülhetnek egymással. A legtöbb emberben ezek a konfliktusok rejtve maradnak, de szorongásban, depresszióban, vagy akár evészavarban manifesztálódhatnak.

Ericksoni rövidterápia (EBT) Milton H. Erickson pszichoterápiás módszere elsősorban rövid, célzott terápiás beavatkozásokban hatékony. Stratégiás megközelítésű, problémára és személyre összpontosít.
A terapeuta aktív, célzott, tervezett beavatkozásokkal változást igyekszik elérni, az ellenállás megváltoztatásával, figyelembe véve az adott körülményeket, nyelvi hátteret, életciklust, aktuális élethelyzetet. Alapelve a pozitív erőforrások kiaknázása, a tudattalan bölcsességébe és emberi tisztességbe vetett hit, a páciens aktivizálása, a probléma átkeretezése. Módszertana széles, felhasználja a módosult tudatállapot lehetőségeit is. Néhány speciális Erickson-i technika: átkeretezés, metaforák használata, Milton nyelv, disszociációk, mesék használata, paradoxon, folyamatinstrukció.

II./3. Terápiás folyamat.
A módszer célja olyan eszközök biztosítása a pszichoterapeuta számára, mellyel az emberi psziché megbetegedéseinek és elakadásainak legszélesebb spektruma kezelhetővé válik. Alaptételként fogadja el, hogy eme spektrum egymástól jelentős mértékben különböző jelenségeket foglal magába, s ezért egy integrált szemlélet mentén fontosnak tartja az adott kliens aktuális belső folyamatainak, személyiségstruktúrájának, és a változás előfeltételeként elfogadott motiváció és énerő mértékének felmérését, valamint a megfelelően alkalmazható technikák kiválasztását és személyre-szabását.
A felhasznált módszerek közül a katathym imaginatív pszichoterápia (KIP), valamint a hipnoanalízis – ego state terápia a mélylélektani személyiségelméleten, patogenezisen és terápia-elméleten alapul, és elsősorban a koragyerekkori elakadások, általánosan sérült személyiségstruktúrák, pervazív tünetegyüttesek és súlyos neurotikus állapotok esetén a hosszútávú (több, mint 40 terápiás óraszámú) pszichoterápiás beavatkozások elsődleges eszközét alkotják.

A neurolingvisztikus pszichoterápia (NLPt), a kognitív-viselkedésterápia (CBT), a hipnobehaviorális technikák és az Ericksoni rövidterápia (EBT) elsősorban a tanulás-lélektani, kognitív és bio-pszicho-szociális személyiségmodellre épülnek, és kiválóan alkalmazható eszközei a konkrét tematikával és jól funkcionáló személyiséggel, megfelelő motivációval és énerővel rendelkező kliensek rövidtávú (15-40 terápiás óraszámú), célzott, stratégiai jellegű pszichoterápiájának.

III: A pszichoterápiás módszer gyógyító specifikus és aspecifikus hatótényezői
A KIP-ben – a módosult tudatállapot és az imagináció szimbolikus tartalma folytán – a pszichodráma módszerénél is erősebben érvényesül a disszociáció folyamata, melynek révén a páciens „megengedheti magának”, hogy a pszichikus zavarokat, a konfliktusokat, traumákat és a nárcisztikus hátteret ennyire hozzáférhetővé tegye. Az imagináció lehetőséget ad egyrészt arra, hogy a veszélyt jelentő emocionális tartalmak a tudattól teljesen rejtve maradjanak, másrészt arra is, hogy kifejezésük, valamint a terapeutasegítő kísérése, támogatása és aktív elfogadása (kép-strukturálása) által a lelki tartalmak lassan átdolgozódjanak, a belső feszültség engedjen, illetve létrejöhessen a nyolcvanas évek és Kohut munkássága óta elismert jelentőségű nárcisztikus megélés.
A szimbólumokon a primer és szekunder processzus síkján történő munka három operációs szinten teszi lehetővé a korai emocionális deficitek feltöltését, a személyiség utólagos érését és a konfliktusok feldolgozását. A három szint módszertanilag a KIP alap–, közép– és felsőfokra osztásában valósul meg. A motívum típusa, a terápiás tartás, az intervenciós stílus és technika, az elő-, és utóbeszélgetés vezetésének módja is a terápia mindenkori lépcsőfokának megfelelő.
Az alapfok motívumai a korai, pre-ödipális élményvilághoz igazodnak, ezt juttatják kifejezésre. A terápiás tartás empatikus, kísérő, támogató, feltétel nélkül elfogadó és segítségnyújtó, a vezérelv az erősítés, felnevelés, konfliktus-kerülés. Ezáltal lehetővé teszi az érzelmi deficitek feltöltését és a személyiség pótlólagos érését, az énerősödést. Az alapfokú technika különös terápiás jelentőségű korai zavarok kezelésében.
A középfok konfliktusorientált, koncepciójában az ödipális fázis és a késői fejlődési szakaszok problematikája a döntő. A személyiséget, a kapcsolati és ösztönaspektust megjelenítő standard motívumokon kívül hívómotívumként szolgálhat minden hasonlat, metafora és elképzelés, mely a problematikának a lényegét ragadja meg. A terápiás tartás konfliktusra irányuló és célzottan konfrontáló, ehhez kapcsolódó olyan intervenciós technikákkal, mint a szimbólum konfrontáció, az asszociatív és affekt-asszociatív technika, a kreatív problémamegoldás és a próba cselekvés, valamint az addig elzárt
erőforrások aktiválása.
A felsőfok a személyiség archaikus dimenzióval foglalkozik és a személyiség különféle aspektusainak az össz-személyiségbe való integrálására irányul.
Az NLPt alkalmazható egyéni, pár- vagy csoport-terápiás környezetben. Alapvetően célorientált, és különös hangsúlyt fektet az egyén reprezentációs rendszereire, metaforáira és kapcsolati mátrixára. A módszer célja az egyén kísérése és támogatása alkalmazkodásában, életképes céljai elérésében. Segíti a tünetek, megbetegedések, elakadások mögött rejlő eredendően pozitív szándék hatékonyabb kiteljesedését, így a korábbi zavaró külső és belső viselkedések helyett mind az egyén, mind a környezet
számára elfogadható módokon alakulhat ki és integrálódhat a személyiségbe. Az NLPt módosult tudatállapotban használ direktív, viselkedésterápiás elemeket is ötvöző technikákat, melyek azonnali célja a diszfunkcionális viselkedés megváltoztatása. A módszer hatékonyan alkalmazható rövid-terápiás beavatkozások során, illetve krízishelyzetekben. A hatékony korrekció alkalmas a terápiás raport elmélyítésére, s így az adott esetben szükségesnek ítélt hosszú távú terápia elfogadására is.

Az Ego state ("én-állapot") terápia (EST)
Módosult tudatállapotot használva a terapeuta közvetlenül képes a személyiségen belül lakozó részekkel kommunikálni, azok interaktívan párbeszédbe vonhatók. Feltárhatják, hogy mikor keletkeztek, mi hozta létre őket, és mit próbálnak megvalósítani. Amit megpróbálnak megvalósítani az rendszerint bizonyos szempontból adaptív, kívánatos volt, de módszereik hosszútávon negatív következményekkel járhattak. A terapeutának ezért egy pozitívabb összefüggésben újra kell alkotni ezen célkitűzéseket majd a személyiség egészébe integrálni tudni az eddig akár ellenséges énrészeket

IV.A pszichoterápiás módszer képzési menetének rövid összefoglalása
IV./1 Hazai képzés:
az Integratív Pszichoterápiás Egyesület módszerspecifikus képzése része a hazai posztgraduális pszichoterapeuta képzésnek, amelyben 1993 óta már több mint húsz kisebb évfolyam végzett. Képzések helyszíne: Budapest, Pécs, Győr/Szombathely, és Debrecen.
A képzőhely rendelkezik az Európai Pszichoterápiás Szövetség „Európai Kiképző Intézet” akkreditációjával, mely a módszerspecifikus és a szintén akkreditált klinikai képzés megszerzésével az Európai Pszichoterápiás Bizonyítvány (ECP) megszerzésére jogosít. Európai Pszichoterapeuta Tanúsítvánnyal (European Certificate of Psychotherapy: ECP) 3 kiképzőnk rendelkezik.

Az Integratív Pszichoterápiás Egyesület Felnőttképzési Nyilvántartási Száma: B/2020/002911

Kompetenciák
A gyakorlatorientált képzés során megszerzendő kompetenciák:
- Sajátélmény.
- A módosult tudatállapot létrehozása, felhasználása és általános jellemzőinek megismerése.
- A fent említett módszerek és azok elméleti hátterének módszertiszta elsajátítása.
- A terapeuta/pszichoterapeuta személyiségének jellemzői, önismeret.
- A pszichopatológia és a személyiségfejlődés, valamint az általános pszichoterápiás
szabályszerűségek, a betegvezetés és a kapcsolatkezelés beható ismerete.

A képzés az Egyesület alappillére, mely modul rendszerű:

A képzés előfeltétele:

1. modul: IPE előkészítő szeminárium (fejlődéslélektan és pszichopatológia)
• pszichiátriai szakvizsgával vagy klinikai szakpszichológus szakvizsgával nem
rendelkezők számára az integratív terapeuta cím megszerzéséhez:
a képzés alatt a képzőtől kiegészítőleg megszerezhető 
• vagy klinikai képzőhely propedeutikai képzése.

2. modul: önismeret (250 óra egyéni vagy csoportos saját élményű önismeret, amelyet kiképző vezetett, PTSZ egyesület TB által igazolva, akkreditált képzőhelytől)
Az önismeret a képzés ideje alatt, ill. a képzés kezdetétől számított 5 éven belül megszerezhető.

A képzés bemeneti feltétele: pszichológusi vagy orvosi diploma (alapszinten)

3. modul: saját élmény (20 óra sajátélémny oktatónál)

4. modul: 120 óra integratív terápia elméleti és gyakorlati képzés
Pszichoterápiás alapok 10 óra elméleti előadás
Relaxáció és módosult tudatállapot 20 óra elmélet és sajátélmény
NLP 30 óra elmélet és sajátélmény
Ego-state és hipnoanalitikus technikák 20 óra elmélet és sajátélmény
KIP 30 óra elmélet és sajátélmény
Integratív módszer kombinációk: 10 óra elmélet és sajátélmény

Összesen 120 óra elmélet és sajátélmény

5. modul: szupervízió (80 óra csoportos szupervízió egyesületi szupervizornál)

A képzés kimeneti feltétele:

A leadott esettanulmányt 2 kiképző bírálja írásban
Sikeres vizsga esetén megszerezhető címek:

Integratív terapeuta:
Bemeneti feltétel: orvosi, fogorvosi, pszichológusi diploma. A megszerzett tudást saját szakmájnak kompetenciahatárain belül, nem pszichoterápiás céllal alkalmazhatja az integratív terapeuta.

Integratív pszichoterapeuta: az Integratív Pszichoterapeuta módszerspecifikus képzést elvégezte és pszichoterapeuta szakvizsgával rendelkezik. Ezen szakemberek önálló pszichoterápiás tevékenységre jogosultak.

Kimeneti feltétel pszichoterapeuta szakvizsga. 

Szinten tartó képzések
az IPE mesterkurzusokat valamint folyamatos szupervíziós csoportokat indít.

V. Nemzetközi integráltság és szakmai kapcsolatok:

az IPE tagja az alábbi szervezeteknek:
- a European Association for Psychotherapy (EAPTI)
-és a European Association for Integratíve Psychotherapy (EAIP)

VI. Irodalomjegyzék

Pszichoterápiás Módszerek Protokollja (2004): http://www.mentalport.hu/wp-content/uploads/2011/02/PT_protokoll.doc
Bányai É. (2021). Hipnoterápia. In.: Németh A., & Füredi J. (szerk.) Lazáry J., & Somlai Zs. (társzerk.): A pszichiátria magyar kézikönyve. 6, átdolgozott és bővített kiadás. (pp. 617-623). Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.
Bányai É. (2009) Hipnózis a pszichoterápiában. In Füredi J., Németh A., Tariska P. (szerk.) A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina Kiadó.
Bagdy E. (1999). Imaginatív pszichoterápiák. In Pszichoterápiai Vademecum I-II. (Szakács F., Szerk.).
Budapest: Animula Kiadó.

Daubner B., & Daubner, E. (2014) Integratív pszichoterápia, Budapest: Daubner & Daubner Kkt.
Daubner B., & Fadgyas I.: Katathym Imaginatív Pszichoterápia I – III. In: Hírmondó, 1994. 2 - 3. Szám.
Az Integratív Pszichoterápiás Egyesület kiadványa
ERSKINE, R.G. & MOURSUND, J. P. (1988) Integratív pszichoterápia: esettanulmányok. A Magyar Tranzakcióanalitikus Egyesület kiadványa.
Leuner H. (2012) A katatím imaginatív pszichoterápia alapjai. Budapest: Animula.
O’Connor J., Seymour J. (1996): NLP. Piliscsaba, Bioenergetic.
Tringer L.& Mórotz K.: Klinikai viselkedésterápiák, Budapest, 1985. A Magyar Pszichiátriai Társaság kiadványa
Tringer László: A gyógyító beszélgetés Budapest, 1991. A Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület kiadványa
Varga K. (2017): A hipnotikus kapcsolat élményvilága. Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.
Vértes G. (2015): Hipnózis - Hipnoterápia. Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.
Vértes G. (2015): Hipnoterápia. In: Szőnyi G (szerk.): A pszichoterápia tankönyve. Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt. 290 – 297.
Watkins, John, G., & Watkins, Helen H. (1997). Ego States: Theory and Therapy. New York: W. W. Norton