Az Integratív Pszichoterápia Szakmai Irányelvei 2023. január

Jelentkezem

Képzésvezető:

kiképző terapeuták

CME pont: igen

A Klinikai szakpszichológia és pszichoterapeuta klinikai szakpszichológus tagozat (elnök dr. Kovács Péter) és a Pszichoterápia tagozat (elnök: Prof. Dr. Németh Attila) megkezdték az “Irányelv a pszichoterápiás ellátásról” című egészségügyi szakmai irányelv kidolgozását, fejlesztését. A szakmai irányelv rögzíteni és tisztázni kívánja a hazai pszichoterápiás gyakorlatot, mind az ellátás, mind pedig a képződés tekintetében.

Az Integratív Pszichoterápiás Egyesület jelen szakmai irányelveit ehhez a munkához frissítettük.

Az Integratív Pszichoterápia szakmai irányelvei

A módszer rövid leírása, a pszichoterápiás módszer alkalmazott technikái és a módszer alapfogalmai

Az INTEGRATÍV PSZICHOTERÁPIA módosult tudatállapotban használt pszichoterápiás módszerek integrációját képviseli, melynek során a pszichodinamikus személyiségelméleten alapuló katatím imaginatív pszichoterápia, a személyiség multiplicitását tételező ego-state terápia és a hatékony emberi kommunikációs mintázatokat és pszichoterápiás eljárásokat operacionalizáló NLP szemlélete, módszertana és technikái kerülnek alkalmazásra a hipnobehaviorális eljárások mellett. Az integratív megközelítés ötvözi a terápiás változásért felelős közös elveket és tényezőket (a terápiát vezérlő koherens konceptualizáció; pozitív terápiás kapcsolat kialakítása és fenntartása; világos keretek, transzparens célok és feladatok; az önreflexió fejlesztése; a módosult tudatállapot felhasználása a terápiás folyamat facilitálására és mélyítésére) és a fent felsorolt terápiás módszerek sajátos eljárásait, hogy illeszkedjék az adott beteg pszichopatológiájához, az elérendő terápiás célokhoz és a terápiás folyamat adott szakaszához.

A KATATHYM IMAGINATÍV PSZICHOTERÁPIÁT (KIP) mint pszichodinamikus megalapozottságú imaginatív módszert Hanscarl Leuner 1955-ben vezette be a pszichoterápiák sorába tudományosan megalapozott eljárásként. A „katathym” kifejezés a tudattalanból származó szimbólumok affektus telítettségére, emocionális megélésére vonatkozik. Az „imaginatív” szó az elsődleges folyamatok szintjére történő regresszióra, a terápiás céllal indukált élményvilág képi jellegére utal.  A terápiás folyamat során módosult tudatállapotban szimbolikus képek imaginációja és azok képi szinten zajló, valamint éber állapotban történő feldolgozása történik szisztematikus módon. A képi világ explorációját a terapeuta és a páciens között zajló dialógus segíti. Az imagináció segítségével a tudattalan megszólaltatható és átdolgozható. Kiábrázolódnak a tudattalan tartalmak, vágyak, szorongások, késztetések, a szelfélmény és a tárgykapcsolatok, de a munka szimbolikus jellege védi is a pácienst a túlzott megterhelődéstől. A módszer neurotikus és borderline személyiségszerveződés esetén egyaránt használható. Lehetőséget nyújt többek között konfliktus feldolgozásra, pótlólagos énfejlődésre, archaikus szükséglet kielégítésre, készségek, erőforrások megtalálására, kreatív problémamegoldásra. A módosult tudatállapotba merülő páciens képi világát támogató empátiás terapeutai kísérés a terápiás kapcsolat archaikus jellege révén korrektív kapcsolati élményt is biztosít.

KIP technikák: strukturálás, töltekezés, archaikus szükséglet kielégítés, erőforrások gyarapítása, kreatív problémamegoldás, közeledés, megszelídítés, táplálás, gyarapítás, felidézés, átszenvedés, átdolgozás; asszociatív technika, szimbólumkonfrontáció, életkor-regresszió, életkor-progresszió, affect bridge, belső vezetővel való találkozás, rajzolás

KIP alapfogalmak: hipnózis, imagináció, hívókép (standard motívum), projekció, szimbólum, szimbólumon való művelet, elsődleges folyamat gondolkodás, alap-, közép- és felsőfok, rezsielvek, tudattalan, dialógus, szorongás, vágy, késztetés, elhárítás, konfliktus, tárgykapcsolatok, konfliktuspatológia, deficitpatológia (alapzavar), affektustolerancia, pótlólagos személyiségfejlődés, terápiás vezetési stílus

 

Az EGO-STATE elméletet és terápiát John és Helen Watkins fejlesztette ki az 1970-es évektől. Munkásságuk három alappillére a pszichoanalízis (Paul Federn), a hipnózis és Pierre Janet strukturális disszociáció koncepciója. A Federn-féle modell értelmében a személyiség nem homogén entitás, hanem én-állapotokból, részekből épül fel. Ez a személyiség- és pszichopatológia modell Watkinsék hipnoanalitikus tapasztalatainak köszönhetően vezetett az ego-state terápia, azaz egy specifikusan a személyiségrészekre irányuló pszichoterápiás iskola megteremtéséhez. A személyiségkép értelmében az életünk során átélt normatív és traumatikus tapasztalataink sajátos clusterekbe, a kogníció, a viselkedésmódok, valamint a testi és érzelmi állapotok mintázott rendszerébe szerveződnek. A mentális és viselkedészavarok a részek nagyfokú szeparáltságából és a részek közötti konfliktusokból erednek. A legpatológiásabb esetek disszociatív megosztottságot képviselnek. Az ego-state terápia során a tudatosság számára ismeretlen én-állapotokkal is kapcsolatba léphetünk a hipnózis segítségével, s a bennük tárolódott (traumatikus) emlékeket, védekezéseket és hiedelmeket megismerhetjük, átdolgozhatjuk és módosíthatjuk. A személyiség jobb integrációját és adaptívabb funkcionálását a konfliktusban álló vagy egymástól szeparált énállapotok között a tartalmaik megosztásának elősegítésével és az empátia és a kooperáció kialakításával mozdíthatjuk elő. A módszer a differenciáció-disszociáció kontinuumon elhelyezkedő valamennyi állapot és kórkép esetében használható, tünetredukcióra is alkalmas, de kitüntetett alkalmazási területe a trauma-eredetű és disszociatív zavarok kezelése.

Ego-state technikák: edukáció, kapcsolatteremtés a részekkel (én-állapotokkal), a részek közötti kapcsolatok feltérképezése, direkt és indirekt kommunikáció az én-állapotokkal, újrakeretezés, realitásorientáció, belső párbeszéd facilitálása, KVT technikák, család- és csoportterápiás technikák

Ego-state alapfogalmak: differenciálódás, introjekció, traumatizáció; differenciáció-disszociáció kontinuum, ego-state (én-állapot, rész), disszociatív rész (alter), szeparáció, amnéziás gát, intrapszichikus konfliktus, részek közötti dinamika, rendszerszemlélet, hipnózis, direkt és indirekt kommunikáció, empátia, kooperáció, integráció

NEUROLINGVISZTIKUS PROGRAMOZÁS (NLP): Az NLP-t az 1970-es években hozta létre J. Grinder, R. Bandler, G.Bateson és R. Dilts, neves terapeuták - M.H. Erickson, Fritz Perls Virginia Satir - terápiás hatékonyságának a titkát tanulmányozva. A modell értelmében az érzékszervi élményeket az idegrendszer (neuro-) érzékeli és dolgozza fel, a nyelvi (lingvisztikus) rendszer reprezentálja és látja el jelentéssel, és a gondolkodásunkat, viselkedésünket ezek a korábban kialakított és mélyen gyökerező neurolingvisztikus sémák (programok) határozzák meg. A megoldás- és jövőorientált NLP újraprogramozásra törekszik, s ehhez a fent említett pszichoterapeuták terápiás munkájának operacionalizálásával terápiás eljárásokat, műveletsorokat alkottak az egyes problémákra. Az NLP integratív szemléletű módszer, mely a nem verbális és nyelvi struktúrák elemzése és modellezése eredményeképpen szempontokat és eszközöket kínál többek között a terápiás kapcsolat kialakítására és fenntartására, a transzállapot létrehozására és a kívánt viselkedésváltozás elérésére. Segít, hogy jól értsük a beteget, jól illeszkedjünk hozzá és hatékony kommunikáció segítségével elérjük a viselkedésváltozást.

NLP technikák: Erőforrások aktiválása, rögzítések, change history, visual squash, fóbia-technika, allergia technika, erős függőségérzés oldása, reframing (jelentés-reframing, kontextus reframing, hat lépéses reframing), új viselkedés kialakítása, swish, time-line, future pace, ökocheck, moment of excellence, kritika és támadások kezelése, veszteségélmény feldolgozása, reimprinting, identity process

NLP alapfogalmak: axiómák, reprezentációs rendszerek (érzékszervi nyelv), állapotfiziológiák, szemmozgások kalibrálása, szubmodalitások, raport: pacing és leading, folyamatinstrukció, Milton nyelv (szuggesztív nyelv), meta nyelv, (indirekt) transz-indukciók, cél-keret stratégia, meta-programok, transzállapotok, a változás logikai szintjei

 

HIPNOBEHAVIORÁLIS MÓDSZEREK: A tanulás lélektani törvényszerűségeken alapuló viselkedésterápiás módszerek és technikák alkalmazása módosult tudatállapotban.  A viselkedésterápiás elmélet és a módszertan a klasszikus behaviorizmusból (Watson) és a neobehaviorizmusból származik (Skinner, Tolman, Thorndike). Wolpe (1973) hipnózist használt az először általa leírt szisztematikus deszenzitizáció során. Hipnózisban a páciens képzeleti munkájának tudatos és tervezett irányításával a standard viselkedésterápiás módszerek jó része hatékonyan és biztonságosan használható a kívánt viselkedésváltozás elérése érdekében (Cautela). A hipnózist jellemző magas képzeleti bevonódás, az élénk fantázia, az érzelmek mobilizálhatósága, a gondolkodás rugalmassága hozzájárul az eljárások sikerességéhez.

Hipnobehaviorális technikák: szisztematikus deszenzitizáció, ingerelárasztás, ingerexpozíció-válaszgátlás, imaginált szerepjáték, imaginált modelltanulás, kívánatos viselkedés képzeletbeli megerősítése, rejtett szenzitizáció, rejtett kontroll, rejtett ingerkontroll, megküzdési készségek mentális gyakorlása, készségfejlesztés, adaptív tanulási tapasztalatok aktiválása, visszaesés megelőzés

Alapfogalmak: hipnózis, tanulás, habituáció, szenzitizáció, klasszikus kondicionálás, operáns (instrumentális) kondicionálás, modell tanulás, viselkedésdiagnosztika, inger, reakció, szorongáshierarchia, in szenzu expozíció, tünet kialakulás és fennmaradás, kívánatos/adaptív viselkedés, problémaviselkedés, tünetredukció, jutalom, büntetés, pozitív megerősítés, negatív megerősítés, kioltás, passzív elkerülés, aktív elkerülés, menekülés

 

5. Az Integratív Pszichoterápia módszer képzési protokollja:

A képzés bemeneti feltétele: pszichológusi (MA, MSC) vagy orvosi diploma (alapszinten).

Az Integratív Pszichoterápiás Egyesület integratív pszichoterápiás képzése modul rendszerű.

1. modul: 40 óra IPE előkészítő szeminárium (fejlődéslélektan és pszichopatológia)

Pszichiátriai szakvizsgával vagy klinikai szakpszichológus szakvizsgával nem rendelkezők számára az integratív terapeuta cím megszerzéséhez a képzés alatt az IPE kiképzőjétől megszerezhető (online képzés formájában is). A szeminárium vizsgával zárul.

Elvégzendő a 120 órás integratív pszichoterápiás elméleti és gyakorlati képzés megkezdése előtt.

2. modul: 250 óra önismeret

A Pszichoterápiás Tanács által akkreditált módszerspecifikus egyesület kiképző pszichoterapeutája által vezetett egyéni vagy csoportos saját élményű önismeret, amelyről a kiképző pszichoterapeuta által végzett módszert képviselő egyesület Tanulmányi Biztossága állít ki igazolást.

A képzés kezdetétől számított 5 éven belül megszerezhető, és/vagy előtte is kezdhető.

3. modul: 20 óra saját élmény

Az Integratív Pszichoterápiás Egyesület sajátélmény kiképző terapeutája által vezetett integratív pszichoterápia élményszintű megtapasztalása.

A képzés kezdetétől számított 5 éven belül megszerezhető, és/vagy előtte is kezdhető.

4. modul: 120 óra integratív terápia elméleti és gyakorlati képzés

Pszichoterápiás alapok                                             10 óra elméleti előadás

Relaxáció és módosult tudatállapot                          20 óra elmélet és sajátélmény

NLP és hipnobehavior technikák                              30 óra elmélet és sajátélmény

Ego-state és hipnoanalitikus technikák                    20 óra elmélet és sajátélmény

Katatím Imaginatív Pszichoterápia                           30 óra elmélet és sajátélmény

Integratív módszer kombinációk:                              10 óra elmélet és sajátélmény

Összesen                                                                  120 óra elmélet és sajátélmény
5. modul: 80 óra szupervízió

Az Integratív Pszichoterápiás Egyesület szupervizora által vezetett csoportos szupervízió

Záróvizsga:

A záróvizsgára bocsátáshoz szükséges, hogy a jelölt a képzés összes feltételének eleget tegyen, az elméleti modul utolsó napjától számított 5 éven belül.

Mind az integratív pszichoterapeuta, mind az integratív terapeuta címet szerzők a képzés végén záróvizsgát tesznek, melynek módja a záródolgozat beadása.

A záró esettanulmány követelményei:

Kidolgozásában és terjedelmében hasonló a pszichoterápiás szakvizsga dolgozatához. A leírt esetnek komplett, befejezett terápiának kell lennie. Az esettanulmánynak az integratív terápia gyakorlati alkalmazását kell bemutatnia, a szimbolikus munkán túl (KIP terápia) tartalmaznia kell hipnobehaviorális és/vagy ego-state, NLP technikát is.

A záródolgozatot a hallgató szupervizora és egy független bírálóként az Integratív Pszichoterápiás Egyesület egy kiképzője értékeli.

 

6. Az Integratív Pszichoterápia módszerspecifikus képzettség megnevezése:

A módszerspecifikus képzést elvégzők alapképzettségekhez kapcsolódó megnevezése és a vonatkozó kompetencia-körök meghatározása.

 

Sikeres vizsga esetén megszerezhető címek:

Integratív terapeuta:

Azok az orvosok, fogorvosok, okleveles pszichológusok, klinikai és mentálhigiéniai és egyéb szakvizsgával rendelkező pszichológusok, akik az integratív terápiás képzést elvégezték, de nem járnak pszichoterapeuta szakképzésbe, illetve nem rendelkeznek pszichoterapeuta szakvizsgával. Ők a megszerzett tudásukat kizárólag a saját szakmájuk kompetenciahatárain belül alkalmazhatják, azaz integratív terápiás tanácsadói tevékenységre jogosult, de klinikai eseteket nem kezelhetnek.

Alappszichoterápiás tevékenység végzésére minden pszichiáter és klinikai szakpszichológus jogosult: alap pszichoterápiák:

Pszichoterápiás krízisintervenció
Pszichoterápiás konzultáció
Szupportív terápia – pszichoterápiás betegvezetés
Autogén tréning

 

Integratív pszichoterapeuta:

Aki klinikai szakpszichológus és/vagy szakorvosi képzettsége után a pszichoterapeuta szakvizsgát megszerezte, így a tanultakat önálló pszichoterapeutaként használhatja, engedélyének megfelelően.

 

Kompetenciák

A gyakorlatorientált képzés során megszerzendő kompetenciák:

A módosult tudatállapot létrehozása, felhasználása és általános jellemzőinek megismerése.

A fent említett módszereknek a beteg állapotához, problémájához, a terápiás célkitűzéshez illeszkedő kiválasztása, alkalmazása, terápiás folyamatba való illesztése, és mindezek elméleti hátterének módszertiszta elsajátítása.

Az általános pszichoterápiás szabályszerűségek, a betegvezetés és a kapcsolatkezelés beható ismerete.

 

 

2. Az Integratív pszichoterápiás eljárások hatékonyságát alátámasztó irodalom táblázata

a módszerrel kapcsolatos legfrissebb evidenciák (2003. utáni szakirodalommal hivatkozva)
 a módszer alkalmazásának indikációi (adott esetben: kontraindikációi) és az alkalmazás lehetőségei. Indikációnként randomizált kontrollált klinikai vizsgálatokkal alátámasztva.

 

Indikációs terület (BNO kóddal)

hatékonyságot alátámasztó RCT száma (a hivatkozásokat kérjük a táblázat alatt felsorolni)

hatékonyságot alátámasztó meta-analízisek száma (a hivatkozásokat kérjük a táblázat alatt felsorolni)

hatékonyságot alátámasztó szisztematikus rewiew-k száma (a hivatkozásokat kérjük a táblázat alatt felsorolni)

F06.3-F06.4

1

0

0

F32-F33

4

2

1

F40-F41

6

1

2

F43

3

0

0

F44

1

0

0

F50

3

1

0

F54

1

1

0

F60-69

4

0

0

 

 

Hivatkozások:

F06.3-F06.4

Randomizált kontrollált vizsgálat:

Peng, Y., Lu, Y., Wei, W., Yu, J., Wang, D., Xiao, Y., Xu, J., Wang, Z. (2015). The Effect of a Brief Intervention for Patients with Ischemic Stroke: A Randomized Controlled Trial. Journal of Stroke and Cerebrovascular Diseases, 24(8), 1793–1802. doi:10.1016/j.jstrokecerebrovasdis.20

F32-33

Metaanalízisek:

Ramondo, N., Gignac, G. E., Pestell, C. F., & Byrne, S. M. (2021). Clinical Hypnosis as an Adjunct to Cognitive Behavior Therapy: An Updated Meta-Analysis. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis, 69(2), 169–202. doi:10.1080/00207144.2021.1877549 

Zaharia, C., Reiner. M., Schütz. P. (2015). Evidence-Based Neuro Linguistic Psychotherapy: A Meta-Analysis. Psychiatria Danubina, 27(4), 355–363.

Szisztematikus review:

Sturt, J., Ali, S., Robertson, W., Metcalfe, D., Grove, A., Bourne, C., & Bridle, C. (2012). Neurolinguistic programming: a systematic review of the effects on health outcomes. British Journal of General Practice, 62(604), e757–e764. doi:10.3399/bjgp12x658287

Randomizált kontrollált vizsgálatok:

Alladin, A., & Alibhai, A. (2007). Cognitive Hypnotherapy for Depression:An Empirical Investigation. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis, 55(2), 147–166. doi:10.1080/00207140601177897 

Sell, C., Möller, H., & Taubner, S. (2017). Katathym Imaginative Psychotherapie und Hypnosepsychotherapie. Psychotherapeut, 62(6), 547–559. doi:10.1007/s00278-017-0230-8

von Wietersheim, J., Wilke, E., Röser, M., & Meder, G. (2003).
Die Effektivität der Katathym-imaginativen Psychotherapie in
einer ambulanten Längsschnittstudie [The effectiveness of
Katathym-imaginative psychotherapy in an outpatient longi-
tudinal study]. Psychotherapeut, 48, 173-178.

Zagnitko, A. P., Shportun, O. N., Overchuk, V. A., Kushnir, J. V., Savchuk, Z. S., & Pedorenko, V. N. (2020). Study of the Influence of Katathym-Imaginative Therapy on Correction of Mental Disorders in Neurotic Conditions. BRAIN. Broad Research in Artificial Intelligence and Neuroscience, 11(2), 33-56. doi: 10.18662/brain/11.2/73

F40-F41

Metaanalízis:

Zaharia, C., Reiner. M., Schütz. P. (2015). Evidence-Based Neuro Linguistic Psychotherapy: A Meta-Analysis. Psychiatria Danubina, 27(4), 355–363.

Szisztematikus review:

Karunaratne, M. (2010). Neuro-linguistic programming and application in treatment of phobias. Complementary Therapies in Clinical Practice, 16(4), 203–207. doi:10.1016/j.ctcp.2010.02.003

 

Sturt, J., Ali, S., Robertson, W., Metcalfe, D., Grove, A., Bourne, C., & Bridle, C. (2012). Neurolinguistic programming: a systematic review of the effects on health outcomes. British Journal of General Practice, 62(604), e757–e764. doi:10.3399/bjgp12x658287

Randomizált kontrollált vizsgálatok:

Abdivarmazan, M., & Sylabkhori, Z. (2016). Effectiveness of training of Neuro-linguistic programming (NLP) strategies on reducing social anxiety. World Scientific News, (60), 67–77.

Alladin, A., & Alibhai, A. (2007). Cognitive Hypnotherapy for Depression: An Empirical Investigation. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis, 55(2), 147–166. doi:10.1080/00207140601177897 

Fakehy, M., Haggag. M. (2016). The Effectiveness of a Training Program using Neuro- Linguistic Programing (NLP) to Reduce Test Anxiety in Consideration of Biological Feedcack. International Journal of Behavioral Research & Psychology, 4(1), 173-177.

Sell, C., Möller, H., & Taubner, S. (2017). Katathym Imaginative Psychotherapie und Hypnosepsychotherapie. Psychotherapeut, 62(6), 547–559. doi:10.1007/s00278-017-0230-8

von Wietersheim, J., Wilke, E., Röser, M., & Meder, G. (2003).
Die Effektivität der Katathym-imaginativen Psychotherapie in
einer ambulanten Längsschnittstudie [The effectiveness of
Katathym-imaginative psychotherapy in an outpatient long-
itudinal study]. Psychotherapeut, 48, 173-178.

Zagnitko, A. P., Shportun, O. N., Overchuk, V. A., Kushnir, J. V., Savchuk, Z. S., & Pedorenko, V. N. (2020). Study of the Influence of Katathym-Imaginative Therapy on Correction of Mental Disorders in Neurotic Conditions. BRAIN. Broad Research in Artificial Intelligence and Neuroscience, 11(2), 33-56. doi: 10.18662/brain/11.2/73

F43

Randomizált kontrollált vizsgálatok:

Barabasz, A., Barabasz, M., Christensen, C., French, B., & Watkins, J. G. (2013). Efficacy of Single-Session Abreactive Ego State Therapy for Combat Stress Injury, PTSD, and ASD. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis, 61(1), 1–19. doi:10.1080/00207144.2013.729377

Bryant, R. A., Moulds, M. L., Guthrie, R. M., & Nixon, R. D. V. (2005). The Additive Benefit of Hypnosis and Cognitive-Behavioral Therapy in Treating Acute Stress Disorder. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 73(2), 334–340. doi:10.1037/0022-006x.73.2.334

Christensen, C., Barabasz, A., & Barabasz, M. (2013). Efficacy of Abreactive Ego State Therapy for PTSD:Trauma Resolution, Depression, and Anxiety. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis, 61(1), 20–37. doi:10.1080/00207144.2013.729386

 

F44

Randomizált kontrollált vizsgálatok:

Moene, F. C., Spinhoven, P., Hoogduin, K. A. L., & Dyck, R. V. (2003). A Randomized Controlled Clinical Trial of a Hypnosis-Based Treatment for Patients with Conversion Disorder, Motor Type. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis, 51(1), 29–50. doi:10.1076/iceh.51.1.29.14067 

F50

Metaanalízis:

Ramondo, N., Gignac, G. E., Pestell, C. F., & Byrne, S. M. (2021). Clinical Hypnosis as an Adjunct to Cognitive Behavior Therapy: An Updated Meta-Analysis. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis, 69(2), 169–202. doi:10.1080/00207144.2021.1877549 

Randomizált kontrollált vizsgálatok:

Byom, T. K., & Sapp, M. (2013). Comparison of effect sizes of three group treatments for weight loss. Sleep and Hypnosis, 15(1-2), 1–10.

Sell, C., Möller, H., & Taubner, S. (2017). Katathym Imaginative Psychotherapie und Hypnosepsychotherapie. Psychotherapeut, 62(6), 547–559. doi:10.1007/s00278-017-0230-8

Sørensen, L. B., Greve, T., Kreutzer, M., Pedersen, U., Nielsen, C. M., Toubro, S., & Astrup, A. (2011). Weight Maintenance Through Behaviour Modification: With a Cooking Course or Neurolinguistic Programming. Canadian Journal of Dietetic Practice and Research, 72(4), 181–185. doi:10.3148/72.4.2011.181

 

F54

Metaanalízis:

Flammer, E., & Alladin, A. (2007). The Efficacy of Hypnotherapy in the Treatment of Psychosomatic Disorders: Meta-analytical Evidence. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis, 55(3), 251–274. doi:10.1080/00207140701338696 

Randomizált kontrollált vizsgálatok:

Senser, C., Habermüller, M., & Revenstorf, D. (2004). Hypnotherapie bei atopischer Dermatitis. Aktuelle Dermatologie, 30(4), 103–108. doi:10.1055/s-2004-814483 

 

F60-69

Randomizált kontrollált vizsgálatok:

Sell, C., Möller, H., & Taubner, S. (2017). Katathym Imaginative Psychotherapie und Hypnosepsychotherapie. Psychotherapeut, 62(6), 547–559. doi:10.1007/s00278-017-0230-8

Stipancic, M., Renner, W., Schütz, P., & Dond, R. (2010). Effects of Neuro-Linguistic Psychotherapy on psychological difficulties and perceived quality of life. Counselling and Psychotherapy Research, 10(1), 39–49. doi:10.1080/14733140903225240

von Wietersheim, J., Wilke, E., Röser, M., & Meder, G. (2003).
Die Effektivität der Katathym-imaginativen Psychotherapie in
einer ambulanten Längsschnittstudie [The effectiveness of
Katathym-imaginative psychotherapy in an outpatient long-
itudinal study]. Psychotherapeut, 48, 173-178.

Zagnitko, A. P., Shportun, O. N., Overchuk, V. A., Kushnir, J. V., Savchuk, Z. S., & Pedorenko, V. N. (2020). Study of the Influence of Katathym-Imaginative Therapy on Correction of Mental Disorders in Neurotic Conditions. BRAIN. Broad Research in Artificial Intelligence and Neuroscience, 11(2), 33-56. doi: 10.18662/brain/11.2/73

Bármely, tudományos igényességű és releváns egyéb típusú tudományos szakirodalom indikációs kör (BNO kód) megjelölésével:

F40

Review:

Karunaratne, M. (2010). Neuro-linguistic programming and application in treatment of phobias. Complementary Therapies in Clinical Practice, 16(4), 203–207. doi:10.1016/j.ctcp.2010.02.003

F43-44

Önkontrollos vizsgálat:

Nilsson, D., Wadsby, M. (2010). Symboldrama, a psychotherapeutic method for adolescents with dissociative and PTSD Symptoms: a pilot study. Journal of Trauma and Dissociation, 11(3), 308-321. doi: 10.1080/15299731003781075

Szomatopszichés, szomatikus panaszok

Metaanalízis:

Bernardy, K., Füber, N., Klose, P., & Häuser, W. (2011). Efficacy of hypnosis/guided imagery in fibromyalgia syndrome - a systematic review and meta-analysis of controlled trials. BMC Musculoskeletal Disorders, 12(1). doi:10.1186/1471-2474-12-133

Randomizált kontrollált vizsgálatok

Doğan, A., & Saritaş, S. (2021). The effects of neuro‐linguistic programming and guided imagery on the pain and comfort after open‐heart surgery. Journal of Cardiac Surgery, 36(7), 2389–2397. doi:10.1111/jocs.15505 

Elkins, G. R., Fisher, W. I., Johnson, A. K., Carpenter, J. S., & Keith, T. Z. (2012). Clinical hypnosis in the treatment of postmenopausal hot flashes. Menopause: The Journal of The North American Menopause Society, 1. doi:10.1097/gme.0b013e31826ce3ed

Montgomery, G. H., David, D., Kangas, M., Green, S., Sucala, M., Bovbjerg, D. H., Hallquist, M. N., Schnur, J. B. (2014). Randomized Controlled Trial of a Cognitive-Behavioral Therapy Plus Hypnosis Intervention to Control Fatigue in Patients Undergoing Radiotherapy for Breast Cancer. Journal of Clinical Oncology, 32(6), 557–563. doi:10.1200/jco.2013.49.3437

Önkontrollos vizsgálat

Frick, E., Stigler, M., Georg, H., Fischer, N., Bumeder, I., & Pokorny, D. (2008). Tumor patients in psychodynamic psychotherapy including daydreaming: Can imagery enhance primary process and positive emotions? Psychotherapy Research, 18(4), 444–453. doi:10.1080/10503300701832433 

F98.1

Case study

Biyong, I., Traube, R., Stacch, M., Coretta, I., Beguel, B. N., Boafo, A., Kounou, K. B. (2022). Hypno-behavioral Therapy, Systemic, and Institutional Management of Encopresis in Childhood and Adolescence. Acta
Scientific Medical Sciences, 6(8), 43-55. doi: 10.31080/ASMS.2022.06.1343